Katedra-Trade '97 Kft.

Szerző: Veresegyházi Béla

Évezredes múltja során az ember tájátalakító tevékenységének eredménye a ma látható kultúrtáj. Az eredeti, ősi növényföldrajzi jelleg csak nyomokban található meg a térségben. Nagyobb összefüggő természetközeli vizes élőhely – például mocsárvilág vagy nádas – már nem létezik, és az egykori kiterjedt füves puszták is csak töredékesen. A régi erdők nyomtalanul eltűntek. A növényvilág ősi emlékei viszonylag kicsiny élőhelytöredékeken őrzik a régmúlt – eltűnt – élőhelyek emlékét. Létezésük a bizonyíték a múltból; makacsul próbál életben maradni minden zavaró körülmény ellenére a növényvilág, és megtelepedni olyan helyeken is, amelyeket az ember alakított ki. A téglaépületek rejtett zugaiban páfrányok élnek, amíg ki nem pusztítjuk őket. Amíg az épület maga is elpusztul. Az ősi pusztai sziki tölgyesek egykori létezését a lágyszárú növényzet hirdeti.

Az Alföld növénytani értékeinek, ősi jellegének kutatói ezen a tájon átutazva alig-alig adnak hírt a 150-200 évvel korábbi állapotokról. Általában egy-két érdekes, már korábban is ritka fajról tesznek említést csupán, de alaposabb, átfogó kutatás nem történt ezen a tájon. Dolgozatunk megpróbál egy összegzést közreadni erről a térségről. Mi élt itt korábban, és mi maradt meg abból? A mai állapot is csupán egy múló pillanat, az örökké változó élővilág leírása, mielőtt nyomtalanul eltűnik az emberi civilizáció hatására.

Az Alföld részeként három kistáj, a Jászság, a Szolnoki ártér és a Szolnok-Túri-sík találkozása alkotja ezt a vidéket. Ennek megfelelően észrevehető eltérések léteznek ezen a viszonylag kicsi térségen belül is.

A Jászság kistájhoz Zagyvarékas község területe tartozik. A Szolnoki ártér települései Besenyszög, Szajol, Szandaszőlős, Szolnok és Tószeg. A Szolnok-Túri-sík területén Kengyel és Rákóczifalva található.

Közigazgatásilag Szolnok megyei jogú város és a várossal közvetlenül szomszédos települések területének növényföldrajzi jellegzetességeit ismertetjük. Éles határokat nem lehet kijelölni, csupán a közigazgatási – mesterséges – határokat vettük figyelembe.

Szolnok környékének ősi természeti emlékei

A Tisza-völgy ármentesítése előtti időkből, érthetően, kevés leírás foglalkozik egy-egy térség növényföldrajzi jellegzetességeivel. Abban a korban az emberek számára érdektelen volt környezetük állapota, milyensége. A XVIII. század végének leírásai nagyon fontos adatokat rejtenek egy többé-kevésbé még érintetlen tájról, világról. Az elmúlt kétszáz-kétszázötven évben olyan hatalmas tájátalakítás történt térségünkben is, amely véglegesen és végzetesen megváltoztatta a vidékünket. Az ősi, természetes eurázsiai erdőssztyepp-puszta eltűnt, elpusztult. A mai „kultúrpuszta” már erősen tükrözi az emberi zavarást – pl. idegenhonos özönnövények sokasága, a tájat behálózó elektromos vezetékek stb. –, de ami véletlenül megmaradt, az pótolhatatlan érték.

Az 1780-as években egységes szempontok szerint készült, országos, katonai célokat szolgáló térképezések és leírások szerint járhatatlan mocsárvilágról kapunk képet.

• Tószegen (Tó-Szegh) a Tisza medre mocsaras, a rétek szárazak;
• Szajol (Szajer): a Tisza-folyó áradásaiból keletkező mocsarak sohasem száradnak ki teljesen;
• Szolnok: a Tisza áradásából keletkező mocsarak állandóan járhatatlanok, de nagyon száraz időben több helyen gyalog átgázolhatók. A Millér-patak melletti részeken mindig mocsaras. Ennek a folyónak lassú a folyása. A nagy mocsarak állandóan járhatatlanok. A Zagyva (Zaydiva) medre mocsaras.

1854-ben ifj. Palugyay Imre a „Jász-Kún Kerületek s Külső Szolnok Vármegye leírása” című könyvében említi a Földtermékek című fejezetben, hogy „gazdászati haszonra a Zagyva és Tarna mentében bőséges nád terem”.

Tószegről (Tószegh) ezt írja: „Folyóvize a Tisza, de mellytől a tó és számtalan erek s mocsárok egészen elzárják a községbelieket. A Gerje patak itt ömlik a tó mocsárjába, melly a helységet árvíz idején annyira körülkeríti, hogy egyedül keleti oldalról marad 250 öl széles vízmentes tér, hol a városba juthatni.”

Szolnoknál csupán egy apró megjegyzés utal a régmúlt idők vízivilágára. „S a hol most az úgynevezett Tabán a Zagyva partján csak nem egymásra torlódó házakkal terül el, valaha varádits kóró és gyékény teremvén igen alkalmas vadászhely volt.”

1935-ben Scheftsik György „Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene” című művében Szolnok leírásánál egy mondat utal a régmúlt vízivilágra: „Az ármentesítő és lecsapolási munkálatok által szinte nyomtalanul elenyészett az az ősmocsárvilág, melynek teknősbékáival oly kiterjedt kereskedést űztek régmúlt időkben a szolnokiak.”

1904-ben Rapaics Rajmund, a XX. század egyik kiemelkedő botanikusa már kifejezetten a térség növényvilágának föltárásával foglalkozott. Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnázium diákjaként járta be a környéket. Rövidke két évet töltött itt, mégis izgalmas adatokat közöl térségünkről, az általa gyűjtött növények közül néhány érdekes fajt említünk. A temetőben nagy tömegben látta a zsidócseresznyét, amely szerencsére még ma is létezik, bár csak kis számban található meg. Akkor még élt a temetőben a csalánlevelű harangvirág, ami viszont ma már nem létezik. A temető mai ritka növényeinek egyike, a piros gólyaorr viszont akkor még nem élhetett itt. Szolnokon hamvas seprűparéjt is látott, amely ma már védett, és ma is él Szolnokon. A hazai növényvilág egyik bennszülött növényét, a szakállas csormolyát is látta, és szerencsére ez ma is honos a városban. Az ő közleményéből értesülhetünk, hogy a magyar botanika legnagyobb kutatóinak egyike, Borbás Vince megtalálta a Tisza mellett, a szolnoki vasúti híd közelében a kunsági bükkönyt, 1904. január 24-én Rapaicsnak írt levelében említi ezt a növényfajt. Ez a faj ma fokozottan védett, és szerencsére ma is él azon a környéken.

1945-1955, Timár Lajos

A Tiszamente és a Tisza hullámtér Szolnok-Szeged közötti részének kutatója rendkívül alapos munkával tárta föl és írta le ennek az élőhely-együttesnek a növényzetét. Az ő közleményeiből értesülhetünk erre a térségre vonatkozó, két korábbi nagyhírű botanikus adatairól.

1840-ben Sadler József Tószegen a kolokán – a mocsarak egyik jellemző és napjainkban kipusztulófélben lévő növényéről – létezéséről tudósít.

Anton Kerner a Tisza-melléket kutatta Tiszafüred és Szeged között 1855-1859-ben. Szolnoknál találta meg a vízi lófark nevű növényt, amely már réges-régen kipusztult a Tisza mellől. Különösen érdekes az 1944-ben felrobbantott szolnoki tiszai vasúti híd vízbe hullott roncsainál kialakult ideiglenes sziget növényzetének leírása. Ma már sehol sincs semmilyen sziget a Tiszában. Tanulmányában Besenyszögön, a Kisrét nevű területen, Szajol határában a Kisréti Holt-Tiszánál, Szolnokon az Alcsi nevű határrészen, a vasúti híd környékén és a Kisréti Holt-Tiszánál végzett mindenre kiterjedő kutatásairól értesülhetünk. A Holt-Tiszákból leírt vízitök tündérfátyol, a fűlevelű békaszőlő kipusztult vagy nagyon megfogyatkozott. A Tisza hullámteréből általa leírt ritka növényfajok közül a réti iszalag, a sárga és a fényes borkóró, a debreceni torma ma is léteznek. A mocsári lednek viszont eltűnt. Az árvízvédelmi és vasúti töltések növényzetéből is jó néhány ma már kifejezetten ritka növényfajt említ. A magas kígyószisz, a hegyi len, a sáfrányos imola és a vad porsáfrány ma már eltűnt a töltésekről.

Dolgozatának egyik érdekes megállapítása: „A nagy árterek lapos, tál alakú medencék. Ma már ezek a tálak is le vannak csapolva, és a legmélyebb pontjukat kivéve szántott területek, ahol azonban a legkétségesebb a terméshozam.” Ezt belátva ma már nincs szántóföld a Tisza – és általában a folyók-patakok – hullámterén. Ezeken a területeken „díszlenek” a nemesnyár-ültetvények.

Szintén érdekes-értékes adata: „A hajdani fűzlápok (Populeto-Salicetum albae) ma már eltűntek. Utolsó, erősen degradált maradványaik a holtágak ártéri végződéseinél tengődnek, pl. Szolnok, Cibakháza. A legeltetés, a sás- és nádvágás, kaszálás ezeket is lassan nyom nélkül eltünteti.” Észrevétele, megállapítása beigazolódott.

A vizsgált terület általános jellemzése

A térség mai látható felszínét alapvetően a Tisza és a Zagyva alakította ki, ugyanakkor a szélnek is jelentős szerepe volt benne. Ezt az érintetlen tájat az ember is mélyrehatóan megváltoztatta. Az ármentesítések, az út- és vasútépítések, a gyárépítések, majd az iparszerű mezőgazdaság, napjainkban pedig az autópályák és ipari parkok építése szintén nagymértékben megváltoztatta, elpusztította az ősi, természetes növénytakarót. Ami ma látható, az erősen zavart – például a feltartóztathatatlanul terjedő gyomnövények miatt – és egyre jobban elszigetelődő mozaikok világa. Élőhelytöredékek őrzik azokat a csodákat, amelyek korábban jellemezték ezt a térséget is.

A víz tájformálásának nyomai

A folyásirányukat gyakran változtató vizek rendkívül mozgalmas felszínt hagytak hátra. Szolnok keleti-délkeleti határában – a Tenyősziget nevű határrészen – elhagyott és régen vizüket vesztett kisebb-nagyobb medermaradványok, egykori ősmorotvák emlékeztetnek a Tisza hajdani helyváltoztatásaira. Kengyel község nyugati határában a Nagy-Kengyel-lapos – a település névadója – is egy ősmorotva. A ma embere halastóként hasznosítja. A Tisza-völgy ősrégi állapotában még lápok is léteztek Szolnok térségében is. A Dél-Jászság felszíni vizeit a Tiszába vezető Millér vízfolyás mellett a Millér-lápos fogadta, ezzel szemben a Tisza jobb oldalán pedig a Szandai-lápos létezett. A vizüket és ezzel együtt az élővilágukat vesztett lápokból laposok lettek. A Millér-láposból Millér-lapos, a Szandai-láposból pedig Szandai-lapos lett. Tószegen a Nagy-lapos név is ugyanilyen vizét vesztett, egykori lápot jelöl.

A hajdani kiterjedt vízivilág emlékét őrzik Szolnok határában az Alcsisziget, a Tenyő-sziget, a Zagyva-lapos határnevek. Tószeg határában a Nagy-lapos és a Vízfenék hasonló emléket őriz.

A szél tájformáló munkájának emlékei

A Közép-Tisza-vidéken több helyen ma is létezik olyan homokfelszín, amit a jégkori szélviharok alakítottak ki. A legismertebb Szandaszőlős és a katonai repülőtér környéke, Rákóczifalván pedig a temetődomb szintén egy látványos homokdomb.

A homoktalajok kedvező tulajdonságaik miatt régóta fontos helyszínek a mezőgazdaság számára. Gyümölcs- és szőlőültetvények voltak itt, ezen a vízjárta, mocsaras Tiszavidéken, a XX. század során pedig fontos nyersanyag lett a homok az építkezések miatt, iparszerűen elpusztították-elhordták Szandaszőlős térségének homokkincsét is.

Az emberi tájátalakító tevékenységének nyomai

Az emberi civilizáció – a tájátalakítás, ami egyértelműen a pusztítást jelenti – sajnos szinte nyomtalanul eltüntette azt az ősi növényzetet, ami valaha itt élt. A növényföldrajzilag jellemző ősi erdőssztyepp élőhelyeket a kultúrpuszta váltotta föl, napjainkra pedig az agrársivatag uralja a tájat. Nagyobb összefüggő természetközeli élőhely szinte nincs a térségünkben. A figyelmes szemlélő megdöbbenve tapasztalja, hogy ősi erdő sincs ezen a tájon. A folyók hullámterében is az emberi haszonvétel, a gazdálkodás a jellemző.

A hullámtéri nemesnyár ültetvények csupán „üres” faültetvények. A természetszerű erdők madárdalos, vadvirágos hangulata egy ilyen, tájidegen ültetvényben elképzelhetetlen. Az évezredekkel ezelőtt itt élt sziki tölgyeseinek és sztyepperdőinek emlékét csupán lágyszárú virágos növények és sztyeppcserjések őrzik. Az Alföld színpompás sztyeppei élőhelyei – a löszpuszták – helyén ma végeláthatatlan agrársivatagok uralják a tájat. A nagyobbacska szikespuszták legeldugottabb részein és az útmenti élőhely-töredékeken itt-ott lehet még ilyen növényzeti emléket találni.

Térségünk tehát ma már egyértelműen kultúrtáj.

A táj növényföldrajzi jellemzése

A vizsgált térség növényföldrajzilag az Alföld flóravidéke (Eupannonicum) tiszántúli flórajárásába (Crisicum) tartozik.

A vizsgált kistáj természetközeli élőhelyei

• Folyók és áramló vizű csatornák hínárnövényzete

A víz felszíne alatt és a felszínen lebegő-úszó hínárnövényzetet békaszőlőfajok és hínárfélék alkotják. Ezek a növények csak a gyorsan és folyamatosan áramló vízben tudnak élni. Elsősorban a Zagyvában, alacsonyabb vízállás idején figyelhetők meg Szolnok és Zagyvarékas között.

• Álló és/vagy lassan áramló vizek hínárnövényzete

Az előző társuláshoz hasonlóan a vízfelszín alatt és a felszínen úszó-lebegő növényegyüttes. Ez a növényzet már könnyebben megfigyelhető, hiszen egyfajta zöld szőnyeget alkot a vízen. Ezen a szőnyegen általában látványos virágos növények – tündérrózsa és vízitök – is jellemzők. Ez a növényzet már nem tudja elviselni a gyorsabb vízáramlást.

Vidékünkön elsősorban a Tisza holtágaiban, Szajol–Szolnok térségében látható ez a társulás.

• Nem tőzegképző nádasok és gyékényesek

A folyószabályozások során levágott mederszakaszok – holtágak – az alföldi madár- és vízivilág menedékei. A mélyebb nyíltvízi részeken a hínárnövényzet talál menedéket, a föltöltődő partközeli részeken pedig a mocsári növények tudnak megtelepedni, vagy a nádasok emléke él.

Az Alföld ősi, hatalmas vízivilágának legismertebb növényzete volt a „titokzatos” nádas. Az állóvizek elmaradhatatlan nádasainak nagyobb állományai térségünkben ma már nem léteznek, csak a Tisza és a Zagyva holtágaiban és a halastavak szegélyében, Szajol–Szolnok és Tószeg településeken.

• Harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet

A növényegyüttes nevéből is kitűnik, hogy ez vízpartokon élő, dudvásszárú, laza szerkezetű társulás. Ártéri-hullámtéri kubikgödrökben, a Tisza és a Zagyva holtágaiban és nagyobb vízfolyásokban és csatornákban látható. A kistájban a Tisza és Zagyva holtmedreiben, a Millérben és nagyobb csatornákban – Perje-csatorna, Dobai-főcsatorna – találkozhatunk ezzel a növényzettel.

• Vízparti virágkákás-mételykórós mocsári növényzet

Az Alföld mocsári növényzetének hírmondója ez a változó vízborítású – gyakran kiszáradó, majd újra vízborította –, sekélyebb vízhez kötődő növényzet.

A Tisza és a Zagyva holtágaiban, az ártéri kubikgödrökben – Kenderáztató – és a Zagyva medrében nagyon alacsony vízállásnál, nyár végén gyönyörködhetünk ezekben a fajokban.

• Magassásrét

Az üde, időszakosan vízjárta területek növényzete az Alföld általános kiszáradása miatt eltűnőben van. Az élénkzöld, magas „fűtenger” megtévesztő, mert azt a növényzetet kizárólag sásfélék alkotják. Itt is látható néhány virágos növény – réti füzény, közönséges lizinka és mocsári nőszirom –, de ezek csupán színező elemek itt.

A Tisza és a Zagyva hullámterében fordul elő ez a növényzet Rákóczifalva–Szolnok és Tószeg térségében.

• Mocsárrétek

Ugyancsak a vizes élőhelyekhez kötődő, az üde vizenyős felszíneken otthonra találó növényegyüttes a mocsárrét. Ez már valódi fűtenger, itt sokkal több virágos növényfaj megfigyelhető. Tavasszal és nyár elején valóságos „virágoskert” pompázik ezeken a helyeken. A kiszáradás ezt a társulást is egyre jobban fenyegeti.

A vizsgált térségben a Szandai-rét és a Scheftsik-rét – a rét szó is erről a növényzetről tanúskodik – fajokban leggazdagabb típusa volt ennek a növényszövetkezetnek. A Szandai-rét teljesen kiszáradt, a Scheftsik-rétet pedig a gyalogakác nevű gyomnövény nőtte be, így elpusztul(t) ez a növényzet mindkét helyen. A Zagyva hullámterében, Szolnok és Zagyvarékas határában még létezik a mocsárrét, de jóval kisebb területen. Szolnokon az Alcsipusztán és Zagyvarékason a Daruhát-pusztán is előfordul ez a növényzet.

• Ártéri magaskórós növényzet

A folyómenti hullámtereken előforduló magasabb növényegyüttes, amelyet a gyomnövények megtelepedése létében veszélyeztet. Kisebb-nagyobb állományok a Tisza és a Zagyva hullámterében élnek Rákóczifalva, Szajol, Szolnok és Tószeg határában.

• Ürmöspuszta

Az Alföld ősi sziki növényzete ez a rövidfüvű társulás. Ez maga a Puszta, a végeláthatatlan síkság volt! Arany János így ír erről a helyről: „Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon.”

A szántóföldi növénytermesztésre alkalmatlan sós-szikes talaj miatt még viszonylag nagyobb területen látható ez a növényzet, de már réges-régen volt a „tenger pusztaság”. Vidékünkön Besenyszögön, Tószegen és Zagyvarékason láthatjuk ezt a pusztát – már ami megmaradt belőle.

• Cickórós vagy füves szikes puszta

Az Alföld ármentesítése után kialakult másodlagos, szikes, rövidfüvű növényzet. Ez a szikes legelő térségünkben Besenyszögön és Szolnokon fordul elő.

• Sziki erdőspusztarét

A tiszai Alföld bennszülött – endemikus – növényzete, az egykori ősi, sziki erdőssztyepp tölgyesek emléke, olyan környezetben is, ahol ma egyáltalán nincs erdő. Besenyszögön, Rákóczifalván és a Szolnok–Zagyvarékas határában több ponton is fönnmaradt.

• Löszpusztarét

A tiszai Alföldön korábban jellegzetes nagy területű, virágos növényfajokban gazdag füves pusztája volt ez az élőhely. Az emberi kultúra tájátalakító tevékenységének – mindenekelőtt a szántóföldi növénytermesztésnek – lett az áldozata. Alföld-szerte a „puszták mélyén”, félreeső területeken és dűlőutak mezsgyéjében maradt meg ez a növényzet.

Térségünkben Rákóczifalva határában egy dűlőút mezsgyéjében, Szolnok határában egy nagyobb területen és Besenyszög–Zagyvarékas közötti földút mezsgyéjében él.

• Homok sztyepprét maradványok

A Közép-Tisza-vidéken – általában a bal parton – sokfelé van kisebb-nagyobb homokfelszín. Szolnok térségében is nagy homokterületek vannak és voltak, például Szandaszőlős, de itt semmi nyoma sincs ma már az ősi növényzetnek. A katonai repülőtér északi részén, Szolnok határában maradt meg egy keskeny sáv, és itt még nyomaiban föllelhető ez a növényzet.

• Iszapnövényzet

Az időszakosan vízborította mélyedésekben és a Tisza medrében kialakuló csupasz felszíneken megtelepedő növényegyüttes. A kistájban még ma is látható egykori folyómeder-maradványok – ma általában szántóföldek – belvizes években vízborította foltjain különös növényzet őrzi az ősi vízivilág egykori létét. A Tisza medrében évről évre ismétlődő jelentős vízszintingadozások is kialakítanak egy csupasz felszínt, ahol ez a növényzet megtalálja az életfeltételeit. A Tisza-menti felszíneket sajnos a gyomnövényzet mindent elborító hatása fenyegeti. Kengyel Határvölgyben, Szajol–Tenyői-halom környékén, Szolnok Zagyva-laposon jellemző ez az élőhely.

A Tisza mindkét oldalán meglévő kicsiny homokos-iszapos felszínek. Külön említést érdemel Szolnokon az árapasztó sáv végénél kialakult kicsiny homokfelszín, ahol a nagyon ritka tekert csűdfű állománya élt.

• Folyóparti bokorfüzesek

A folyóvizek homokos-iszapos, kicsit magasabb partjain kialakuló, általában fűzfajok alkotta növényzete. A folyószabályozás, a partbiztosítás, partrendezés miatt egyre kevesebb ilyen élőhely létezik ma már. A Tisza mellett kevés helyen és kicsiny állományok még léteznek, ilyen például Rákóczifalva-ártér, Szolnok Tisza-ártere.

• Száraz cserjések

Az alföldi tájban kialakuló vagy esetleg a korábbi erdőszegélyek megmaradt hírmondói ezek az általában kökénybozótok, amelyek szinte csak útmezsgyékben élnek. Térségünkben a Szolnok–Zagyvarékas határán sokfelé láthatók szántóföldi környezetben, a kistájban útmezsgyékben.

• Sztyeppcserjések

Az alföldi hajdani sztyepperdők szegélyeinek jellemző növényzete ez a társulás. Az Alföldön elsősorban a törpemandula maradt meg ebből az élőhelyből.

Környékünkön Rákóczifalván a Kengyel-part nevű határrészen a társulásra jellemző, a Tiszavidék rendkívül ritka sarlós gamandor társaságában és Szolnokon a temető öreg részén él, ahol egy ritka virágos növény, a piros gólyaorr is létezik.

• Ártéri puhafás erdők

Az alföldi folyók mentén néhol csupán vékony sávban, máshol nagyobb állományokban is létezett és létezik ez az erdőtársulás. Jellemző őshonos fafajok – a fehér fűz, a fehér és a fekete nyár – hatalmas példányai az éltető víz, a kedvező élőhelyi adottságok hatását bizonyítják. Ennek az erdőnek volt egy őshonos növénye, a ligeti szőlő, amely mára gyakorlatilag kipusztult, az invazív parti szőlő kiszorította. A folyóvölgyek – a hullámtér – kedvező üde élőhelyeinek ősi növényzetét a megsemmisítéssel fenyegeti a behurcolt-betelepült, mindent elborító gyomnövények tömege. Az ártéri fatermesztés, a nemesnyár-ültetvények térhódítása ugyancsak végleges pusztulását okozza ennek az őshonos erdőtípusnak. A Tisza mentén sajnos egyre kevesebb ilyen erdőtípus létezik. Szajol–Szolnok–Rákóczifalva és Tószeg határában még megcsodálható ez az erdő.

• Alföldi zárt kocsányos tölgyesek

Az Alföld ősi erdeinek képviselője ez az erdő. Térségünkben ilyen ősi tölgyes nincs. Ahol egyáltalán tölgyerdő létezik, ott inkább sajnos mesterségesen kialakított tölgyültetvény, ezért általában alig-alig van cserjeszint. A gyepszint is „üres”, alig van értékes erdei lágyszárú az ilyen „erdőkben”.

Rákóczifalván a felsővarsányi határrészen, Szolnokon a Széchenyi-városrész és a Zagyva-hullámtér közötti területen, Szolnok Tiszaligetben, Szolnok Beke-halom dűlőben találkozhatunk még hasonlóval.

• A temetők ősi növényzete

A földi élővilág tagjaként az ember élete is véges. Fajunk egyedi sajátossága, hogy az elhunyt társainkat – Európában általánosan elterjedt ősrégi szokás szerint – külön ilyen célra használt helyeken eltemetjük. Ennek a területnek régies neve, a sírkert vagy temetőkert, egy olyan bekerített helyet jelöl, ahol őseink pihennek. Bekerítve pedig a kegyeletsértés megelőzése és bármiféle egyéb zavarás kizárása miatt volt és van. A szabályos sorokba rendezett sírok időről-időre gazdátlanná váltak és az öreg temetőrészekbe visszatért az élet. Napjainkban az ember tájpusztító tevékenysége miatt egyre fogyatkozó, pusztuló ősi növényzet egyik nagyon fontos menedékhelye a „háborítatlan” temető. Térségünk településeinek temetőiben is ritka és védett növények sokasága próbál életben maradni. Szolnok öreg temetőrészén az ősi sztyepperdők szegélyén élő piros gólyaorr talán a legkülönösebb egyik növény. Az 1904-ben Rapaics Rajmund által leírt zsidócseresznye is megvan, igaz, már nem tömegesen. Egyedi különlegessége ennek a helynek a háborítatlanságot biztosító téglakerítésen élő apró páfrány, a kövi fodorka. Az Alföldön alig-alig él, mindössze Besenyszög régi temetőrészén.

Rákóczifalván két védett faj talált menedéket, az epergyöngyike és a csilláros sárma. Zagyvarékas öreg temetője pedig országosan egyedülálló – de lehet, hogy Európában sincs hasonló temető –, mert a Zagyva hullámterében van. Nagyobb árvizek idején a temető mélyebb részei víz alá kerülnek. Az itteni halottak békéjét egy elegáns védett vadvirág, a fátyolos nőszirom őrzi vagy védi.

• Belvárosok és külvárosi területek növényzete

Az ember alkotta, természetidegen környezet is életlehetőséget nyújt a növényvilág számára. Ady Endre gondolata, „Az élet él és élni akar”, itt is megnyilvánul. Az emberi építmények a hegyvidéki köves-sziklás élőhelyek lehetőségeit biztosítják. Az árnyékos, hűvös élőhelyeket kedvelő mohák és páfrányok is jól érzik itt magukat. Szolnok belvárosában több helyen is élnek ritka és védett páfrányfajok. Életben maradásuk alapvetően mitőlünk, emberektől függ. Ha nem elpusztítandó gyomoknak tekintjük ezeket a ritka növényeket, „örökké” velünk élhetnek.

Szolnokon a Szapáry úton, a MÁV Kórház épületén, a Köztemető kerítésén, a Tárház épületén ismerünk vadon élő páfrányokat. A szolnoki református templomon is sok páfrány élt, de az épület felújításakor ezek elpusztultak.

Besenyszögön az autóbuszfordulónál élő kocsordos–őszirózsás növényegyüttes létét a hagyományőrző lovas-íjász tevékenység veszélyezteti.

Szandaszőlősön és Tószegen a belterületi utak mellett egy ritka sztyeppcserje, a borsófa él.

• Út és vasút melletti mezsgyék

Az emberi faj egyik nagyon jellemző tulajdonsága az „örökös” kóborlás-vándorlás. Talán az egyik alapvető magyarázat az élelem felkutatása és a világ felfedezésének igénye. A tájhasználat ősrégi bizonyítéka a többé-kevésbé „állandó” úthálózat. A XIX. század közepétől Magyarországon is megjelent a „vaspálya”, a vasút. Szolnokot is éppen a vasút „megjelenése” tette naggyá – iparvárossá. Ezek az állandó tájelemek jelentettek menedéket az útmenti területek korábbi érintetlen növényzetének túléléséhez. Az őshonos növényzet nagyon sokszor az „útszélre” került. A Szolnok–Újszász közötti vasúti pálya mellett, az alföldi homoki sztyepprét – amely térségünkben rendkívül ritka, hiszen alig-alig van ilyen talaj – védett növényei csűdfüvek és a borzas csajkavirág maradt fönn. Legalább 10-15.000 éve élnek itt, Szolnok 1000 éves múltja szinte semmi ehhez képest. A szolnoki MÁV pályaudvar óriási területén ugyancsak számos ritka növényfaj talált menedéket.

A hajdani sóutak mellett és az ősi Mezőtúr–Szolnok közötti országút mentén is védett és/vagy ritka növények tömege él.

• Szolnok-Újszászi vasúti pálya,
• Szolnok-Tószeg vasúti pálya,
• Szolnok-Mezőtúr régi országút,
• Rákóczifalva Kengyel-part nevű határrész dűlőúton,
• Besenyszög–Zagyvarékas közötti régi országút.

• Kunhalmok

Az alföldi róna egyedi, ember alkotta földépítményei azok a majdnem szabályos félgömb formájú dombocskák, amelyek még ma is láthatók. Elsősorban kultúrtörténeti emlékek, de évezredes múltjuk miatt fontos növényföldrajzi emlékek is, az ősi sztyeppflóra őrzői. A kunhalmokat körülvevő agrártáj miatt sajnos egyre jobban elgyomosodnak.

• A Beke Pál-halom nagyon gyomos és zavart, növénytani értéke nincs.
• Névtelen-halom Abony és Zagyvarékas határában – a határhalom szép sztyeppflóra őrzője.
• Sas-halom.
• Tószegen a Lapos-halom világhírű régészeti emlék, nyomokban még őriz löszpusztai fajokat.
• A kengyeli Beszélő-halom zavart, de még él rajta löszgyepi védett faj, a pusztai gyújtoványfű.
• Kengyelen a Baghy-domb még őriz löszgyepi növényeket, de gyomos.
• Kengyel Szélmalom-dombján korábban értékes lösznövényzet élt, napjainkban erős kultúrhatás alatt áll, gyomosodik.
• Szajolban a Tenyői-halom még eléggé értékes lösznövényzet élőhelye.

Szolnok térségének ritka és/vagy védett, illetve fokozottan védett növényei

Magyar név:	Telepes májmoha
Tudományos név:	Marchantia polymorpha
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Kutakban, falak tövén.
Előfordulása:	Az Alföldön ritka.
Előfordulása a térségben:	Szolnok, Ady Endre úton a Kiskápolna közelében.

Magyar név:	Aranyos fodorka
Tudományos név:	Asplenium trichomanes subsp. quadrivalens
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Kutakban és falakon él.
Előfordulása:	Alföldön ritka.
Előfordulása a térségben:	Szolnok Református templomon élt, a Közép-Tisza-vidéken egyetlen ismert előfordulása volt.
Magyar név: Fekete fodorka
Tudományos név:	Asplenium adiantum-nigrum
Természetvédelmi helyzete:	Védett, speciálisan veszélyeztetett.
Élőhelye:
Előfordulása:	Az Alföldön igen ritka.
Előfordulása a térségben:	A harmadik ismert előfordulása Szolnok, Szapáry úti ház lábazatán.

Magyar név:	Kövi fodorka
Tudományos név:	Asplenium ruta-muraria
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Téglafalakon.
Előfordulása:	Alföldön ritka.
Előfordulása a térségben:	Az Alföldön harmadik előfordulás Szolnokon, a köztemető kerítésén.

Magyar név:	Törékeny hólyagpáfrány
Tudományos név:	Cystopteris fragilis
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Kő- és téglafalakon is él.
Előfordulása:	Az Alföldön az első ismert előfordulása.
Előfordulása a térségben:	Szolnokon a Szapáry úti ház lábazatán.

Magyar név:	Karéjos vesepáfrány
Tudományos név:	Polystichum aculeatum
Természetvédelmi helyzete:	Védett
Élőhelye:	Magyarországon a domb- és hegyvidéki üde lomberdők ritka növénye.
Előfordulása:	Az Alföldön kutakban és téglafalakon tud megtelepedni. Az Alföldön nagyon ritka.
Előfordulása a térségben:	Szolnokon a MÁV Kórház épületén fordul elő, Haszonits Győző fedezte fel itteni előfordulását.

Magyar név:	Sarlós babérpáfrány
Tudományos név:	Cyrtomium falcatum
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Magyarországon nem őshonos növényfaj. Egy ritka jövevény, amely Ázsia trópusi területein és Afrikában honos.
Előfordulása:	Itteni előfordulása nyilván emberi segítséggel – dísznövényként ismert – magyarázható.
Előfordulása a térségben:	Haszonits Győző és Urbán Sándor megfigyelése.

Magyar név:	Erdei pajzsika
Tudományos név:	Dryoteris filix-mas
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Árnyas üde erdők.
Előfordulása:	Az Alföldön ritka.
Előfordulása a térségben:	Szolnokon a Szapáry úti ház lábazatán, a Mártírok úti Tárház lábazatán, Szapáry úton az OTP melletti ház homlokzati részén, Ostor úton homlokzaton csatornánál.

Magyar név:	Sarlós vesepáfrány
Tudományos név:	Cyrtomium falcatum
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Hegyvidéken, üde lombos erdőkben főleg.
Előfordulása:
Előfordulása a térségben:	Szapáry úti ház lábazatán, MÁV Kórház épületén.

Magyar név:	Rucaöröm
Tudományos név:	Salvinia natans
Természetvédelmi helyzete:	Védett.
Élőhelye:	Állóvizek hínárnövényzetének tagja, a víz felszínén lebegő páfrány, halastavakon figyelhető meg.
Előfordulása:	Az Alföldön gyakori.
Előfordulása a térségben:	Szolnokon a tiszai holtágakban és a Malomszögi Holt-Zagyvában. Milléren a Millér-csatornában.

Magyar név:	Tiszafa
Tudományos név:	Taxus baccata
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	A Bakonyban őshonos ritka fa, országszerte közismert díszfa.
Előfordulása:	Idős példányai az Alföldön ritkák.
Előfordulása a térségben:	Szolnok Verseghy Gimnázium udvarán.

Magyar név:	Homoki zsellérke
Tudományos név:	Thesium ramosum arvense
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Száraz gyepek aprócska növénye, az egész ország területén szórványos.
Előfordulása:	Rákóczifalván Felső-Varsány.
Előfordulása a térségben:

Magyar név:	Tengerparti lórom
Tudományos név:	Rumex maritimus
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Ártéri üde gyomtársulások ritka növénye.
Előfordulása:	Az Alföldön szórványos.
Előfordulása a térségben:	Szolnok Tisza ártér Kenderáztató.

Magyar név:	Rubianka libatop
Tudományos név:	Chenopodium vulvaria
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Szántóföldi gyomtársulások, kertek ritka gyomnövénye.
Előfordulása:
Előfordulása a térségben:	Rákóczifalva temető széle, Szolnok.

Magyar név:	Bárányparéj
Tudományos név:
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:
Előfordulása:
Előfordulása a térségben:

Magyar név:	Heverő seprűfű
Tudományos név:	Kochia prostrata
Természetvédelmi helyzete:	Potenciálisan veszélyeztetett.
Élőhelye:	Az alföldi sztyeppréteken – szikes puszták löszfoltjain – élő félcserje.
Előfordulása:
Előfordulása a térségben:	Szolnok Alcsipuszta.

Magyar név:	Hamvas seprőparéj
Tudományos név:	Bassia sedoides
Természetvédelmi helyzete:	Védett, potenciálisan veszélyeztetett növény.
Élőhelye:	Az alföldi szikespuszták ritka kétéves növénye.
Előfordulása:
Előfordulása a térségben:	Szolnok Alcsipuszta és a Besenyszögi úti laktanya területén.

Magyar név:	Magyar szegfű
Tudományos név:	Dianthus pontedera
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Az alföldi sztyepprétek – főleg homoki élőhelyek – viszonylag gyakori növénye.
Előfordulása:	A Közép-Tisza-vidéken Szolnok térségéből eddig nincs adata.
Előfordulása a térségben:	Rákóczifalva Felső-Varsány

Magyar név:	Tündérrózsa
Tudományos név:	Nymphaea alba
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	A nagyobb vizes élőhelyek – elsősorban a holtágak – jellemző növénye. A tündérrózsahínár névadója.
Előfordulása:
Előfordulása a térségben:	Szolnok tiszai holtágak, Scheftsik-rét, Besenyszög Millér.

Magyar név:	Vízitök
Tudományos név:	Nuphar lutea
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	A tiszai holtágak hínárnövényzetének tagja.
Előfordulása:
Előfordulása a térségben:	Szolnok Tisza holtágak.

Magyar név:	Téltemető
Tudományos név:	Eranthis hyemalis
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	A mediterráneumból származó és meghonosodott kora tavaszi erdei növény.
Előfordulása:	A Közép-Tisza-vidéken nem volt ismert a létezése.
Előfordulása a térségben:	Szolnokon a Tiszaligetben telepedett meg, Kállai Anikó adata.

Magyar név:	Réti iszalag
Tudományos név:	Clematis integrifolia
Természetvédelmi helyzete:	Védett
Élőhelye:	Az üde réti élőhelyek, folyómenti ártéri rétek növénye.
Előfordulása:	A Nagyalföldön szórványosan látható, a Tisza és a Zagyva hullámtéri részein még gyakori.
Előfordulása a térségben:	Országosan kiemelkedő a Szolnok Szandai-rét óriási, hozzávetőleg milliós állománya.

Magyar név:	Lángszínű hérics
Tudományos név:	Adonis flammea
Természetvédelmi helyzete:	Potenciálisan veszélyeztetett.
Élőhelye:	Száraz gyepeken, útszéleken él.
Előfordulása:	Az ország teljes területén ritka és visszaszorulóban lévő növényfaj.
Előfordulása a térségben:	Szolnok Alcsipusztai határrészen, Zagyvarékas Csanálosi tanyák nevű határrészen.

Magyar név:	Nyári hérics
Tudományos név:	Adonis aestivalis
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Száraz gyepek, szántóföldek szélén, útszéleken él.
Előfordulása:	Az ország teljes területén szórványos és visszaszorulóban lévő növényfaj.
Előfordulása a térségben:	Szolnok Alcsipusztai határrészen.

Magyar név:	Vetési boglárka
Tudományos név:	Ranunculus arvensis
Természetvédelmi helyzete:
Élőhelye:	Szántóföldek és dűlőutak szélén az ország teljes területén szórványosan előforduló, eltűnőben lévő növényfaj.
Előfordulása:
Előfordulása a térségben:	Besenyszög Pető-ráta nevű határrészen.

Magyar név:	Tarajos sarlóboglárka
Tudományos név:	Ceratocephala testiculata
Természetvédelmi helyzete:	Aktuálisan veszélyeztetett.
Élőhelye:	Zavart száraz gyepek igen ritka piciny növénye, jelenleg visszaszorult.
Előfordulása:
Előfordulása a térségben:	Szolnokon a MÁV pálya szajoli részén élt, mára kipusztult.

Magyar név:	Egérfarkfű
Tudományos név:	Myosurus minimus
Természetvédelmi helyzete:	Az Alföld kiszáradása miatt veszélyeztetett.
Élőhelye:	Iszaptársulások kicsiny növénye, az ország egész területén ritkulóban.
Vissza 2337 Délegyháza, Üdülő sétány 8. • +36 20 244 2567 • info@katedra97.hu Sikeres kapcsolatfevétel! Köszönjük, hogy felvetted velünk a kapcsolatot! Munkatársunk hamarosan jelentkezik! Bezár